Tisztelt Cím, Kedves Hölgyem/Uram!

Szeretnék érdeklődni, hogy, mint alapítvány, tudnak-e fogadni 1%-os felajánlást az éves adóbevallás felajánlásaként?

Véletlenül megismertem ezt a megrendítő történetet, és az elhunyt fiú kedves édesanyjának igencsak példás és egyben megrendítő hozzáállását.

Nagyon szívszorító és egyben valamiféle "normalitás"- hogy igen, így is lehet...

Én az anyukámat 5 éve veszítettem el- beteg volt, ápolásra is szorult és végén már én is azt gondoltam, ne szenvedjen szegény...de a halálát- a mai napig... nem tudom kiheverni.

Saját gyerekem viszont nincs- és nagy valószínűséggel már... nem is lesz.

Érdekes, hogy épp az a hitvallásom, hogy annak, aki anyává válik, annak akkor is megmarad a gyermeke gyermeknek, ha meghal...és ez az anya, ugyanezt mondja ki, abban az ominózus riport- összeállításban, ahol a fia gyilkosát is megszólítják... minden egyes szó, ami az anya szájából elhangzik, mintha belőlem jönne... ugyanezt gondolom. Bár... hülyedolog, nekem nincs is gyermekem.

Tisztelet és nagy üdvözlet a mamának, aki ilyen gyönyörűen ápolja a fia emlékét, és az életének azon példája, amit továbbhordoz, bizonyosan sok, okos, értelmes fiatalnak hoz előbbrelépést.

Elnézést, hogy a magam példáját idehoztam, elsősorban a felajánlott 1%-nak lett volna itt jelentősége.

Nagy szeretettel (ismeretlenül)

Szemerédi Erika