Sádt Győző

Győző már óvodás korban kitűnt adottságaival. Az óvónőképző gyakorló óvodájába járt, és amikor nagycsoportosként „ballagott”, az óvónő úgy búcsúztatta, hogy még sokra fogja vinni, mert kiemelkedő tehetségű. Abban az időben kezdtek pszichológiai felméréseket készíteni nyugati minták példájára, ki milyen helyet tölt be a közösségén belül. A felmérés eredménye az lett, hogy Győző a legközpontibb szerepű személyiség volt csoportjában.

Az iskolába kerülve – Winkler Márta osztályában – is kitűnt nagyszerű szellemi adottságaival. Winkler Márta új utakat bemutató matematika tanítási módszereit filmen is bemutatták, különleges logikai gondolkodást igénylő feladatait, szöveges példáit a filmen is Győző oldotta meg leggyorsabban, legpontosabban. Közben emberi kvalitásai is pozitívan alakultak, segítőkész, jólelkű, jóérzésű fiú volt, a közösség aktív tagjaként egyre nagyobb baráti kört tudhatott magáénak.

Kiemelkedő teljesítményt nyújtott sportban is. 3 éves korban tanult meg úszni az OSC sportegyesületben Polló Károlynál, és 6 éves kortól országos bajnokságok sorát nyerte. Nyolcadikos korában el kellett döntenie, sportosztályban akar-e továbbtanulni. A családdal együtt az a döntés született, ne a sport legyen a legfontosabb célja, így az I. István (ma Szent István) Gimnáziumba felvételizett, ott is érettségizett, onnan került a Budapesti Közgazdaságtudomány Egyetem (ma Corvinus Egyetem) nappali tagozatára.

Mindkét szülője pedagógus, akik - természetesen tanulmányi kötelezettségeit tudták anyagilag finanszírozni - , ám egyéb személyes kiadásait maga teremtette elő oly módon, hogy pénzkereseti lehetőség után nézett. Mivel az érettségi után dolgozott egy ideig a Skála Áruházban, és ott nagyon megszerették, felajánlották azt a munkát, hogy minden reggel korán vigyen 200 - 300.000.-Ft-ot a Nemzeti Bankba, és hozzon vissza a nyitáshoz aprót. Ehhez megbízható, de fiatal emberre volt szükség, hiszen a 10 – 20 Ft-os 80kg-os zsákokat emelni nem volt könnyű feladat, ugyanakkor már reggel 8 óráig végzett is, így az egyetemi tanulmányait sem zavarta. A fizetése kezdetben 4.000.-Ft volt, később 5.000.-Ft-ra emelték. Ez jelentette a zsebpénzét, ami abban az időben (1990-1992-ben) jelentős segítség volt.

A sors szörnyű játéka, hogy május 1-jével akarta befejezni ezt a munkát, de mivel nem találtak még utódot, kérték, hogy május végéig dolgozzon.

A tragédia pedig május 11-én történt.

Máig megmagyarázhatatlan, hogy egy tiszta életű, nagyszerű gondolkodású, érzelmű ember élete, sorsa hogyan találkozhatott egy olyan bűnözőével, akinek az EMBER csak legyőzendő akadályt jelentett, a munka, az életcél csak a bűnözésben valósult meg.